Oó, már szombat van, hétfőn írtam utoljára. Ja, és a nyár első napja is van, ne felejtsük el! :) 
Azért nem vagyok lemaradva azt hiszem. Különösebb események nem voltak. Ha csak az nem, hogy kezembe nyomták az áthelyezésről a papíromat...Méla csendben olvastam el, csak utána írtam alá. Szó nélkül nyújtottam vissza a főnővérkémnek. Még mindig egy csomó megválaszolatlan kérdés merül fel bennem és Kati kolléganőmben, mi, hogy lesz. Emlékeztetnem kell többször, hogy meg kell mutatnunk, hogy bírni fogjuk, hogy jók vagyunk. Bármi áron! Bár ezt a betegek tudják :)  Remélem bírni fogom ezt a harcot...
Melóban úgy tűnik erősebb vagyok. Ott otthon vagyok. Itthon viszont már nem vagyok. Illetve nem jól írom, hiszen mégis erős vagyok. Ha valamit képes vagyok feladni az igenis azt jelenti nem vagyok gyenge. Ha folytatom, akkor leszek az :)  Az a bizonyos "betelt a pohár" gondolat úgy látszik megérett. Az élet nem habos torta. Pedig azt de szeretem. Különben jól vagyok, tényleg. :)  
Kamasz gyerekem sokkal nagyobb fejtörést okoz. Megint gond van a tanulással. És simán lesz****ja. Nem érdekli mit hadovázok. Elvettem tőle a telefonját, tök jól meg van nélküle...Majd most jön a tábla pc. 
Aztán utálhat. Valahol tök elrontottam. Ilyen idős koromban én is lázadtam, de azért Anyám túlélte. :))) Persze, én csajból vagyok...és már akkor angyal lelkem volt.  Tényleg, észrevettétek, hogy én egy angyal vagyok? :D 
Most jöttem rá, zavar, hogy nincsenek itt smile-k. Ezt is meg kell oldanom....Meg szeretnék más hátteret, szóval formálni akarom a blogot, időhiányban viszont nem nagyon megy. 
Gyerekek ma délelőtt lementek a mamához az oviba, gyereknap  volt. Naná, hogy nem akartak. De én hajthatatlan voltam. Mióta nincs a papa, a mama több odafigyelést igényel. Mindig mondom nekik, használják ki, hogy a nagyszülőkkel lehetnek, sőt még van dédimami, dédipapa is :)
Örülök, hogy írtam :)  Csók!