Szabadon, mint a madár.

Az történt a múltkori jelentkezésem óta, hogy az egy hét aztán 1,5 hét lett. Mert jött a telefon, hiányoznak a gyerekek, hiányzom én is! Ahhh, milyen meglepő! Én marha, egyből rávágtam, basszus, akkor költözz haza!. Jött is szombaton. De nem volt az igazi semmi. Nem éreztem semmit. Próbáltam bújni. Mintha egy falnak, egy betonfalnak ütköznék...vagy inkább jéghegy? Állítólag a nő dolga, hogy bújjon, szeressen, küzdjön, harcoljon. Hülye...Mert nekem nincs erre szükségem? Hogy valaki átöleljen, munkába menet puszival köszönjön el? Hogy megkérdezze, milyen napom volt? Hogy észrevegye, ha rossz kedvem van? Hogy megbecsüljön? Néha magához húzzon, átöleljen? Hogy beszélgessen velem? Hogy picit kedveskedjen? Belefáradtam. Semmi nem történt egy hét alatt, hogy itthon volt. Mert egy hét múlva újra elköltözött... :D  :D  Mert én semmit nem változok, szóval én vagyok a rossz. Ugyan az a szöveg...lehet, előre betanulta? :)))) Nagyon átlátszó volt mindenféle indoka. Ráhagytam, éljen boldogan. De tudom, hogy nem lesz jó neki!!! :) Egye meg most már, amit főzött! :)
Ez már kész röhej :))))  Nem bánkódtam utána. Közöltem vele, bunkó, hazug szemétláda, és akkor most sétáljon már ki azon az ajtón, és ez volt az utolsó tőrdöfése... Mert innentől ő mint férfi nem létezik számomra, keresek valakit, elvégre nem akarok én apácaként élni! Tehát szabad vagyok mint a madár. És várom a fehér lovat. Csak üljön rajta a herceg is. Jaj, dehogy apát keresek most a gyerkőknek! Gyerekek egyébként jól viselték, viselik. A nagy tud mindent, a kicsi nem, mert azt sem értené, mi az, hogy ribanc... :))
A ribancot egyébként kitárgyaltuk az ő anyósával, aki egy nagyon aranyos néni. Olyan dolgokat tudtam meg róla, hogy a szám tátva maradt, mert pontosan ezt éreztem én is! Fényezi nagyon magát a csaj! :))) Egyébként közvetlen szomszédunkról van szó, akinek tavaly februárban meghalt a férje, és májusban már rá is mászott az enyémre...Leírom igen, és lesz aki tudja, kiről van szó. Hát nem is én szégyellem magam azért, hogy most leírok itt néhány dolgot. Nincs ebben semmi kivetnivaló, ha kiderül az igazság. Miért is? :))) És akkor még nem is állok bosszút, pedig millió ötletem lenne...Nekem így nyugodtabb a lelkiismeretem, ha nem bosszúálló angyal képében tetszelgek. Nem is nagyon fogok erről a témáról írni, ne csúfítsam már el a blogot! Azt még le kell írjam, annyira tökjó, mikor hazajövök, nem szorul össze a gyomrom... Nincs cigifüst, nincs morgás, kritizálás, nincs hazaérkezéstől lefekvésig laptopot nyomkodó bábu az ágyon, akinek az is baj, hogy miután én is lenyomom a napi 8 órámat, hazajövök, és leülök meginni egy kávét, nem ugrok rögtön a 2. műszaknak.... Bocs, de jól esett kiírni! 
Most jöjjön néhány vidám dolog is.
Barnit múlt szombaton hazahoztam anyuéktól, legyen már itthon pár napot, mielőtt mamához ( anyós) megy. Hiányzott. Édes pofa nagyon, imádom mikor magyaráz :) 
3 napot egyedül volt itthon Danival. Ja, Danival péntek este 1/2  8-kor bementünk a belvárosba. :))
Meg szerettem volna mutatni neki a kivilágított várost. Igaz, én szerettem volna nagyon látni. Elindultunk, átsétáltunk a Lánchídon, és visszajöttünk a pesti oldalra a Margit hídon. Lejártuk a lábunkat, de pont jókor felkapcsolták a világítást, láttunk mindent. Azt hiszem, azért egy kicsit unalmas volt neki :))  Már 1/2  11 volt, mire hazaértünk. Jót aludtam, mit ne mondjak... De megérte!!!
Mai nap is egy élmény volt. Ma először jött át hozzánk rendelni egy főorvosnő (nyugdíjas) arról a bizonyos osztályról, akikkel egybeolvadtunk. Mármint az ambulanciájukról. Nagyon kellemesen csalódtunk. Egy tündér. Elárult pár dolgot, többek között azt is, mennyire becsülte, tisztelte a mi osztályvezető főorvosnőnket, aki nyugdíjba ment. Mesélte, hogy a betegek, akik hozzánk is, meg hozzájuk is járnak a kardiológiára, csupa jót mondanak rólunk, szeretnek minket, csak úgy áradoznak... mert mi foglalkozunk velük. Ami meglepett, egyből felajánlotta, hogy tegeződjünk. De kedves :)  Betessékeltük egy vizsgálóba, hogy ez lenne az ő szobája. El volt ájulva, hogy milyen szép, kulturált, rendben tartott helységek vannak. Hja, kérem, az igazat megvallva én vagyok a dekorációfelelős... Télen az ablakokon filcből készült hópelyhek vannak, nyáron virágok, gyönyörűséges színes virágok! Van aki már látta az olvasóim közül. :) De tényleg, a rend, a tisztaság is mindenkinek, mindegyik kollégámnak érdeme! És állítólag nincs káosz nálunk, minden átlátható, nem úgy, mint a "konkurenciánál" ! Istenem, mennyire szeretek velük dolgozni :) Most megüthetem a bokámat, ha valaki elpletykálja ezeket a belső dolgokat... De azt hiszem, nem fogja, "szeret" engem, és én pedig megbízom benne! :)
Gyerkőket ma elvitte a férj a mamához, nyaralni. Ott is kell, hogy legyenek, megértettem velük. Majd telefonálok nekik. Basszus, elbőgtem magam, mikor elmentek. :(  Egyedül vagyok. Aztán Szandra barátnőm lelket öntött belém, sőt, bátorságot kaptam holnapra valamihez. Remélem, lesz értelme...Ha bebukom, kiugrom az ablakon. Na, jó, nem :))) Csak sajnálni fogom. 
Nem is értem, még mindig itt ülök a gép előtt, mikor már aludni kellene.
Mostanában egyébként valamiért hajnali 4 és 1/4   5 között felébredek. Csak úgy, magamtól, aztán fütyülök visszaaludni... De ma, ma sikerült, hipnotizáltam magam, relaxáltam, és azt vettem észre, rezeg a párnám (alatta a teló), hogy 1/4   6 van, ébresztő! :)  Megy ez  :)
Igen, most akkor jó éjszakát kívánok! Jövök hamarosan. Az jutott eszembe, legyenek-e képek a blogban, vagy elég nektek, ha a facebookon láttok némi fotót? 
Csók! :)